TÖRTÉNET

Amikor 2008-ban Komáromba költöztünk, és eladó házat keresgéltünk, a fő szempont nem a ház volt, hanem a kert. Meg is találtuk: 1 hektár területtel, Komárom egyik legszebb részén, a Gyürky kastély parkja mellett, annak 100 éves téglakerítése által körülvéve.

Ezzel egy időben sikerült csillapítani azt a krónikus földéhséget is, ami még 1951-ben állt be, azzal, hogy dédnagyapám, Széles Mátyás Zsigmond kénytelen volt bedobni a család földjeit a nagy közösbe.

Mint agrármérnök, már 2003 óta foglalkoztam növénytermesztéssel, de annak az ipari méretű, lelketlen változatával. Termeltem. Ettől függetlenül nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem a konvencionális termelésből, ami a biogazdaságban rendkívül hasznosnak bizonyult.

Az említett kertbe, illetve házba való beköltözésünk után rögtön telepítettünk 120 almafát (az ipari termelés lendülete), ami az évek alatt szépen bővült különböző növényekkel, és jelenleg a belső kertben fél hektáron van az alma mellett, szilva, körte, kajszi, bodza, málna és szeder.

A kertet 2011-től bioterületként kezeltük, melynek az volt az oka, hogy munkámból adódóan sok növényvédő szerrel dolgoztam, és egyrészt legalább a családomat próbáltam megóvni ettől, másrészt tapasztaltam, hogy a konvencionális gazdálkodást folytatók sokszor szükségtelenül használnak vegyszereket, hiszen a termés sok esetben semmivel sem lenne kevesebb növényvédő szerek használata nélkül.

Míg az előbb említettek a növények beltartalmára (vegyszermaradék) vannak hatással, addig a másik tényező, ami a biogazdálkodás irányába vitt, az a zöldségek és gyümölcsök íze. Általában kritikán aluli a minőség (íz), ami a zöldségeseknél megtalálható, nem is beszélve a nagyobb áruházakról. A zöldségesek a nagybani piacról hozzák föl a sokszor ott magyarként továbbadott, éretlenül leszedett és sokáig utaztatott külföldi zöldséget, gyümölcsöt. Az áruházak pedig külön színskálát adnak ki a beszállítóiknak, hogy mindenki tisztában legyen vele, hogy milyen az éretlen paradicsom színe. Mert ugye érett állapotban nem veszik át, hiszen akkor hogyan fog még 2 hétig feszíteni a polcokon?!

A másik, ami miatt ízetlenek a zöldségek, gyümölcsök az, hogy mindenki olyan fajtákat termeszt, amelyek arra vannak nemesítve, hogy egységesen, szépen nézzenek ki, és ezt a tulajdonságukat a lehető legtovább megőrizzék. Az íz teljesen mellékes. A jóízű fajták jellemzően nem tarthatóak pulton sokáig, mert hamar megromlanak. Sokszor nem tudtam eladni a megtermelt zöldséget a fenti okok miatt.

Egyre inkább abba az irányba mozdultunk, hogy biogazdasággá alakítsuk a kertet. Elkezdtünk tájfajtákkal, különleges hazai és külföldi fajtákkal kísérletezni, és mondhatom, hogy nagyrészt sikerült egy olyan választékot összehozni, ami ízben magasan fölötte áll annak, amit egy áruházban az ember megtalálhat.

Később aztán tovább bővítettük a gazdaságot 5 hektár szántóval. Ez a terület Szőny határában van, az Öreghegy mellett, erdők által övezett, védett, gyönyörű helyen. Itt a talaj is alkalmasabb a zöldségféléknek, humuszos homoktalaj.

Bár 2011-től a belső kertben csak biogazdálkodásban engedélyezett növényvédő szereket használunk, a területeket csak 2013 tavaszán jelentettük be a Hungária Ökogarancia tanúsító céghez, mert ekkor döntöttük el, hogy szervezünk egy zöldségközösséget.

Példaként állt előttünk a Szeged mellett működő Évkerék Ökotanya, melyet jóbarátaink, Kiss László és Kiss-Kovács Orsolya működtetnek az ottani közösség nagy megelégedettségére.

Az út, ami a Cékla Klubig vezetett, olyan tapasztalatokkal volt kikövezve, amelyek szép lassan tereltek minket abba az irányba, amit tudatos fogyasztásnak lehet nevezni.

Az íztelen és agyonvegyszerezett zöldségek szerencsére hamar eltűntek az asztalunkról, mert ezen a téren meg tudtuk oldani az önellátásunkat.

Rájöttünk, hogy az egészségünk megalapozója az, amit megeszünk. Manapság, szerencsére ez már sok ember számára egyértelmű. Egyre több kutatási eredmény bizonyítja, hogy a modern élelmiszeripar termékei távol állnak attól, amit egészségesnek, vagy akár csak emberi fogyasztásra alkalmasnak lehetne nevezni.

A minél nagyobb fokú önellátás egyébként folyamatosan ott van a terveink között, de azt is tudjuk, hogy a teljes önellátás egyben bezárkózás is, ezért a szűkebb környezetünkben, közösségben próbálunk olyan termelőket találni, akiktől be tudunk szerezni olyasmit, amivel nem foglalkozunk (még). Ezért vásárolunk például tejet és egyéb tejtermékeket egy helybeli tehenészettől.

Szeretnénk, ha előbb-utóbb minden szükséges dolgot ilyen módon, helyben, vagy max. 1-2 faluval messzebbről tudnánk beszerezni.